FEBRUÁR
Íme egy nagyon hosszú mondat a februárról, ahogy Márai látta. Elég lehangoló, talán a 21. században már nem vagyunk ennyire kitéve a tél hidegének. A február számomra már inkább a várakozás: nemsokára itt a tavasz! A madarak is tavasziasan csicseregnek mostanában, ébred a természet, és ez jókedvvel tölt el! Az avart még nem mertem leszedni a virágoskertről, ki tudja? lehet még nagy fagy! Anyuék 1963-ban esküdtek, akkor február 23-án hatalmas hó és nagy hideg volt, néhány meghívott el sem tudott jönni az esküvőre!
„Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk." (A négy évszak című könyvből)
Most még gyönyörködhetünk a fák, bokrok kopasz szépségében: mennyi forma, mennyi ág és vessző és mindnek más az alakja, színe, kérge!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése